Ahhoz, hogy megértsük egy nyelv logikáját, véleményem szerint, fontos megismerni a történetét is, mert az nagyon sok mindent meghatároz. Folytassuk hát a német nyelvtörténettel való ismerkedést. Viel Spaß!
Maga a német nyelv a népvándorlás befejeződése után, a nyugati germán törzsek letelepülés után, a VI-VIII. század folyamán alakult ki.
A nyelv fejlődésének alapvetően három szakasza volt:
• VIII-XI. század: ófelnémet (Althochdeutsch)
• XI-XIV. század: középfelnémet (Mittelhochdeutsch)
• a XIV. század végétől: újfelnémet (Neuhochdeutsch)
A német nyelvterületen a földrajzi és történelmi tagoltság miatt számos, egymástól eltérő nyelvjárás él, de az egységes nemzeti nyelv kialakítására irányuló törekvés már a XIV. századtól jelentkezett. Így jött létre északon a XIV-XV. században a Hanza nyelve, amelyet a kereskedők levelezésükben használtak. A nyelvterület középső részén a felsőszász kancelláriák alakítottak ki írásbeli használatra egységes nyelvet a Lipcse-Meißen-Drezda térségben kialakul közép-kelet-német nyelvjárás alapján. Ezt a nyelvet vette alapul Luther Márton is bibliafordításához. A fordítás a könyvnyomtatás feltalálásával eljutott mindenhová a német nyelvterületen, és elősegítette az egységes irodalmi nyelv elterjedését.
Das Wort "deutsch"
In der Periode des Althochdeutschen erschien auch zum ersten Mal das Wort deutsch in seiner heutigen Bedeutung. Das Wort ist germanischer Herkunft; diot bedeutete im Althochdeutschen Volk und diutisc – volksmäßig, zum eigenen Volk gehörig. Das Wort wurde auch sehr früh in lateinische Quellen in der Form theodiscus übernommen und diente zur Unterscheidung romanischer und germanischer Einwohner des Frankenreiches. Ein interessantes Beispiel seiner Nutzung finden wir im Bericht von einer Reichsversammlung von 788, wo der Bayernherzog Tassilo zum Tode verurteilt wurde. Der Schreiber der Kanzlei erklärte, dies geschah wegen eines Verbrechens, quod theodisca lingua harisliz dicitur (das in der Volkssprache harisliz [Fahnenflucht] genannt wird). Zuerst wurde das Wort nur in Bezug auf die Sprache benutzt; bei Notker von Sankt Gallen finden wir zum Beispiel um 1000 in diutiscun – auf Deutsch. Erst fast ein Jahrhundert später, im Annolied, das um 1090 im Kloster Siegburg entstand, lesen wir von diutischi liuti, diutschi man oder diutischemi lande.
Forrás: Deutsche Sprachgeschichte
Egy kis segítség
e Herkunft (-, -¨-e) – eredet
volksmäßig – népies
übernehmen (-a-, h. -o-) – átvesz
e Unterscheidung (-, -en) – megkülönböztetés
e Nutzung (-, -en) – használat, felhasználás
e Reichsversammlung (-, -en) –birodalmi gyűlés
r Herzog (-(e)s) – herceg
verurteilen zu+D (-te, h. –t.) – elítél valakit valamire
r Schreiber (-s, -) – írnok, krónikás
in Bezug auf – valamire vonatkozóan
s Kloster (-s, -¨) – kolostor
entstehen (-a-, i. –a-) – keletkezik
Meg tudod válaszolni ezeket a kérdéseket?
Milyen eredetű a "deutsch" szó és mit jelentett?
Miért és mire ítélték Tassilo herceget?