A nyelvtanulás egyik fontos összetevője, hogy amit megtanulunk, amiből mennyi marad meg a fejünkben. Szeretem érteni ezeket a folyamatokat, és remélem, neked is segít. Mint az a cikkből is kiderül, a megértés segíti a megjegyzést. No, de nem akarok túlságosan előre szaladni :) Viel Spaß!
Emlékezetünk úgy működik, hogy minden, amit átéltünk valamiképpen megmarad benne, nyomot hagy, és akárhogy is gondoljuk, de semmit nem tudunk teljesen elfelejteni. Az is igaz azonban, hogy mindent megjegyezni sem lehet. Így pont ez válik a tanulás egyik központi kérdésévé, hogy mi az, amit elfelejtünk és mi az, amit megőrzünk emlékezetünkben.
A legelső lépés mindenképpen a jó megértés. Nehezen érthető vagy éppenséggel érthetetlen szövegeket is be tudunk szorítani az emlékezetünkbe, bár erre semmi szükségünk nincs. Ezt legfeljebb arra szokták használni, hogy a mechanikus emlékezetet vizsgálják vele.
Hermann Ebbinghaus (1850-1909) a múlt század második felében kísérleteket végzett önmagán, nevezetesen arra volt kíváncsi, hogy értelmetlen szótagokat megtanulva, meddig tudja azokat emlékezetében megtartani. Igen tanulságosak a vizsgálat eredményei. A megtanult értelmetlen szövegből 20 perc múlva már csak 42%-nyit tudott visszaadni. Egy óra elteltével már 56% veszett el és csak 44% maradt meg. Hat nap után az egyszer megtanult értelmetlen szótagoknak eltűnt a 3/4-e, és csupán 1/4-e maradt meg. A végső eredmény pedig 80:20, természetesen az elfelejtett rész javára. Mi ebből a tanulság? Egyrészt, hogy a bevésett értelmetlen szövegnek csak 1/5-e marad meg tartósan. Másrészt, hogy az újratanulás és ismétlést minél előbb meg kell kezdeni, és célszerűen kell elosztani, különben nem lesz gazdaságos a tanulás: nagy a ráfordítás és kicsi a haszon. A helyzet egyébként is az, hogy minél többet tanulunk mechanikusan, annál többet felejtünk, és megfelelő ismétlések beiktatása nélkül szinte kizárólag a felejtésnek tanulunk. Viszont az ismétlések is időt igényelnek, lelassítják a szöveg megjegyzését.
A jó hír azonban az, hogy ez csak az értelmetlen szövegek esetében van így, a felejtés egyébként nem ennyire gyors. Más esetben ugyanis részt vesz az agy munkájában az emlékezetet igen jelentősen támogató legfőbb tényező, az összefüggések láncolata, a logika. Sokkal könnyeb úgy tanulni, ha valamilyen szempontból rendezett ismereteket akarunk elsajátítani, különösen, ha azokat már meglévő szerkezetekhez is tudjuk kötni.
Amint arról már volt szó, minden tanulás úgy megy végbe, hogy a már általunk ismertekhez hozzákötjük a még ismeretlent és ennek az ismeretegyüttesnek a szerkezetét rögzítjük. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az új tudás nemcsak hozzáadódik a már meglévőhöz, hanem, ha valóban új, akkor meg is változtatja azt. Amikor a személyes emlékezésről beszélnek a szakemberek, inkább a már bennünk meglévő és az éppen befogadot tudástartalmak kölcsönhatását hangsúlyozzák. Ahogyan elsajátítjuk a dolgokat, azáltal a tárgyi tudástartalmak beágyazódnak élettörténetünkbe is. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ugyan ritkán észleljük, de a tanultak és az emlékek is kölcsönhatásba lépnek, olykor serkentik az előhívást, máskor pedig inkább a felejtést támogatják.
Engedj meg nekem erre egy személyes példát. 17 éves voltam és fél éve tanultam németül, amikor a városunkba érkezett három hétre 150 német fiatal. Az volt a dolgom, hogy segítsek nekik ügyes-bajos dolgaikban. Elég nagy kihívás volt. Egyik vacsoránál megkérdezték tőlem, hogy másnap mi lesz a reggeli. Pont ott volt a szakács, lefordítottam a kérdést, ő pedig megmondta, hogy sonka. Igen ám, de nekem nem jutott eszembe a szó, elég bután néztem. De aztán jött az ötlet, ráütöttem egyet a combomra, mire a németek: Ah, Schinken!!! Soha többet nem felejtettem el ezt a szót 
Ha szeretnéd az újdonságokat közvetlenül az emailfiókodba megkapni, akkor iratkozz fel a hírlevélre vagy regisztrálj. Én ez utóbbit javaslom, mert a gdpr miatt ugyanazokat a dolgokat kell jóváhagynod (semmi különbség), viszont regisztráltként INGYEN hozzáférsz az ÖSSZES NYELVTANI MAGYARÁZATHOZ, illetve KORLÁTLANUL a nyelvtanulást segítő JÁTÉKOKHOZ.