Egy ideje nem foglalkoztunk már a németek történelmével. Legutóbb a germán istenekről volt szó. Folytassuk most Germániával.
A ma Németországként ismert területen történelem előtti idők településeinek nyomaira bukkanunk: a Neander-völgyi ember ismert antropológiai leleteire, de egész Középé-Európában sorra megtaláljuk a kő-, a bronz és a vaskori települések emlékeit. A Római Birodalom határai túlterjedtek azokon a nyugati és déli vidékeken, melyek manapság Németország részei, és sok német városról elárulják a régi romok a római alapítást – ilyen például Trier, Augsburg, Mainz, Köln, Regensburg és Passau.
Az erődített római határvonal, a limes nyomai ma is láthatók a Majna és a Duna között. A Római Birodalom számottevő hatást gyakorolt az általa elfoglalt területsávokon. a limes mögötti területeken a rómaiak megjelölése szerint barbárok, vagyis idegenek éltek. Tacitus, a történetíró (Kr. u. kb. 55-116) érdekes, bár nem egészen megbízható adatokat közöl a germán törzsekről Germania c. munkájában. Leírja e törzsek társadalmi és politikai szervezetét, hadviselésük módját, a bűnről és a büntetésről vallott felfogásukat, házaik stílusát, ruházatukat és hajviseletüket, házassági szokásaikat, temetkezési módját, mezőgazdasági módszereiket, lakomáikat, ivászati szokásaikat. Egyszer civódó, máskor lusta népségnek festi le őket. Könyvében észrevételeket tesz az egyes germán törzsek közti különbségekről; ír a svábok díszes hajviseletéről éppúgy, mint a viszonylag civilizált hermundusokról, akik kereskedtek a rómaiakkal, és a távoli fennusokról, akik a mai Litvániában élnek, és akiket úgy jellemez, mint „megdöbbentően vad és borzalmasan szegény” embereket: „füveket esznek, állatbőrökbe burkolódznak, s a puszta földön hálnak.”
A Krisztus utáni V. évszázad elején a Római Birodalom válságba jutott. A birodalom összeomlásának okai különfélék, de a nyugati tartományok bukását az is siettette, hogy a barbár törzsek (vizigótok, vandálok és hunok) özönlöttek be a már meggyengült és túlságosan hosszú határvonalon. Azok a germánok, akik római földön telepedtek le, sorra elpártoltak a régi isteneiktől, és keresztény hitre tértek. A VI. és VII. században Nyugaton a germán társadalom új formái bukkantak fel.
Forrás: Mary Fulbrook: Németország története, Maecenas könyvek, Budapest, 1997
Publius Cornelius Tacitus: DE ORIGINE ET SITU GERMANORUM LIBER
4. Das körperliche Aussehen der Germanen
Ich selbst trete deren Meinung bei, die glauben, dass die Völkerschaften Germaniens, ohne je durch eheliche Verbindungen mit anderen Stämmen fremdartige Bestandteile in sich aufgenommen zu haben, ein eigenständiges, reines, nur sich selbst ähnliches Volk geworden sind. Daher ist auch die Körperbeschaffenheit trotz der großen Menschenzahl bei allen die gleiche: blaue Augen mit wildem Ausdruck, rötliches Haar, hochgewachsene und nur für den Angriff starke Leiber; für Mühsal und Arbeiten haben sie nicht in dem selben Maß Ausdauer, und am wenigsten ertragen sie Durst und Hitze. An Kälte und Hunger haben sie sich infolge Klima oder Boden gewöhnt.
Forrás: Gottwein
Németrevaló miniszótár
e Völkerschaft (-, -en) – törzs, nemzetség
eigenständig – önálló
e Körperbeschaffenheit (-) – testalkat
rötlich – vöröses
hochgewachsen – magas növésű
e Mühsal (-, -e) – vessződség, gond
Ha szeretnéd az újdonságokat közvetlenül az emailfiókodba megkapni, akkor iratkozz fel a hírlevélre vagy regisztrálj. Én ez utóbbit javaslom, mert a gdpr miatt ugyanazokat a dolgokat kell jóváhagynod (semmi különbség), viszont regisztráltként INGYEN hozzáférsz az ÖSSZES NYELVTANI MAGYARÁZATHOZ, illetve KORLÁTLANUL a nyelvtanulást segítő JÁTÉKOKHOZ.
Regisztrálok