Ha német nyelv és irodalom, akkor Schiller biztosan megkerülhetetlen. Hogy egy kicsit tisztában legyünk a munkásságával, álljon itt egy cikk róla. Illetve a Tell Vilmosból egy részlet. Érdemes nekifutni :) Viel Spaß!
1759. november 10-én született Marbachban, szegény kispolgári szülők gyermeke, az apja felcser, később toborzótiszt volt a württembergi herceg hadseregében. Tizennégy éves korában maga Schiller is a katonaság felé indult el, a Karlsschule nevű stuttgarti katonai akadémián jogot és orvostudományt tanult. Karl Eugen herceg tisztiiskolájának despotikus fegyelme megviselte a költői lelkületű növendéket, az elszenvedett sérelmek életre szóló nyomot hagytak benne.
1780-ban kinevezték ezredorvossá, de őt ekkor már inkább első drámája, a Haramiák foglalkoztatta, amely a mannheimi ősbemutatóján, 1782-ben óriási hatással volt a nézőkre: egy egész nemzedék ismert benne elfojtott sérelmeire és vágyaira. Károly Jenő herceget felháborította ezredorvosának lázító „komédiája”, és kaszárnyafogságra ítélte Schillert azon a címen, hogy titokban megnézte a darabja egyik előadását. Schiller, amint tehette, megszökött Württembergből. Jövőjét a mannheimi színház intendánsának, Dalbergnek a biztatására alapozta, de már a következő darabját sem sikerült vele előadatnia.
Hányatott évek következtek ekkor Schiller életében. Egy-egy pártfogójánál és tisztelőjénél talált átmenetileg menedéket, így 1783-ban Henriette von Wolzogen asszony birtokán a türingiai Bauerbachban, ahol elkészült az Ármány és szerelem, 1784-ben egy ideig megint a mannheimi színháznál mint dramaturg, aztán a Drezda melletti Loschwitzban, Gottfried Körner házában. Itt meleg kapcsolat szövődött a fiatal költő és vendéglátója között, és a megtermékenyítő nyugalomnak köszönhetően, amelyet Körneréknél és baráti körükben két éven át élvezett, új drámáján, a Don Carloson dolgozott.
1787-ben Schiller Weimarban keresett kapcsolatokat. A „múzsa-udvar” szívesen fogadta, ami nemsokára kézzelfogható támogatásban is kifejeződött. Bár Goethe ekkor éppen Itáliában tartózkodott, hazatérése után ő is hozzájárult, hogy 1789-től Schiller történészprofesszor legyen a jénai egyetemen. 1790-ben Schiller még meg is nősült, Charlotte von Lengefeldet vette feleségül, de életkörülményeinek ez a viszonylagos rendeződése éppen azt a drámaírót hallgattatta el egy időre, akinek eddig főleg számon tartották. 1794-ben szoros baráti kapcsolat alakult ki közte és Goethe között, intenzív levelezés útján cseréltek eszmét terveikről és esztétikai kérdésekről. 1795-ben megalapította a „Die Horen” című folyóiratot, amelyhez Goethét is megnyerte munkatársul. Drámák helyett a kilencvenes években főleg történetírói műveket és esztétikai dolgozatokat, valamint balladákat és filozofikus költeményeket írt. 1799-ben áttelepült Weimarba, és megfeszített erővel kezdett ismét drámákat alkotni, amelyeknek a weimari bemutatásában is közreműködött. Elhatalmasodó betegsége mellett is szakadatlanul dolgozott, és 1805. május 9-én munka közben érte a halál.
Wilhelm Tell
Erster Aufzug
Erste Szene
Hohes Felsenufer des Vierwaldstättersees, Schwyz gegenüber. Der See macht eine Bucht ins Land, eine Hütte ist unweit dem Ufer, Fischerknabe fährt sich in einem Kahn. Über den See hinweg sieht man die grünen Matten, Dörfer und Höfe von Schwyz im hellen Sonnenschein liegen. Zur Linken des Zuschauers zeigen sich die Spitzen des Haken, mit Wolken umgeben; zur Rechten im fernen Hintergrund sieht man die Eisgebirge. Noch ehe der Vorhang aufgeht, hört man den Kuhreihen und das harmonische Geläut der Herdenglocken, welches sich auch bei eröffneter Szene noch eine Zeitlang fortsetzt.
Fischerknabe singt im Kahn:
Melodie des Kuhreihens
Es lächelt der See, er ladet zum Bade,
Der Knabe schlief ein am grünen Gestade,
Da hört er ein Klingen,
Wie Flöten so süss,
Wie Stimmen der Engel
Im Paradies.
Und wie er erwachet in seliger Lust,
Da spülen die Wasser ihn um die Brust,
Und es ruft aus den Tiefen:
Lieb Knabe, bist mein!
Ich locke den Schäfer,
Ich zieh ihn herein.
Hirte auf dem Berge:
Variation des Kuhreihens
Ihr Matten lebt wohl,
Ihr sonnigen Weiden!
Der Senn muss scheiden,
Der Sommer ist hin.
Wir fahren zu Berg, wir kommen wieder,
Wenn der Kuckuck ruft, wenn erwachen die Lieder,
Wenn mit Blumen die Erde sich kleidet neu,
Wenn die Brünnlein fliessen im lieblichen Mai
Ihr Matten lebt wohl,
Ihr sonnigen Weiden!
Der Senne muss scheiden,
Der Sommer ist hin.
Forrás: Projekt Gutenberg - DE
Németrevaló miniszótár
e Bucht (-, -en) – öböl
unweit+D – valaminek a közelében
r Fischerknabe (-n, -n) – halászfiú
r Kahn (-(e)s, -¨e) – csónak
e Matte (-, -n) – gyékény; itt: hegyi legelő
mit Wolken umgeben – felhőktől körülvéve
r Kuhreihen (-s, -) – pásztordal, terelő
e Herdenglocke (-, -n) – kolomp
s Gestade (-s, -) – partvidék
r Senn (-(e)s/-en, -e/-en) – havasi pásztor
s Brünnlein (-s, -) - patakocska