A nyelvtörténettel kapcsolatos előző bejegyzésben megnéztük, hogy a német nyelv az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik. Haladjunk most egy kicsit tovább. Mint az az ábrán is látható volt, a családon belül pedig a germán nyelvcsoprt része. Viel Spaß!
A germán eredet egyik legnagyobb kutatója az orvostudományi tanulmányokat folytatott Ludwig Wilser (1850-1923) volt. Az ő kutatásaira alapozva erősödött meg az a feltevés, hogy a germánok őshazája valahol a mai Dánia területén, és az azzal határos dél-svédországi, illetve észak-német területeken lehetett. Az nem pontosan ismert, hogy az ősgermánok mikortól éltek ezeken a területeken, de általánosságban elfogadott tény, hogy a pregermán kutlúra és nyelv az i.e. II. évezredig vezethető vissza.
A germán nyelv, mint azt korábban már láttuk az indogermán nyelvcsaládból fejlődött, vált ki valamikor az i.e. II. évezred első felében. Nagyon lassú folyamat volt, egy- két évezredet vett igénybe. Azok a változások, amelyek az ősgermán nyelv kialakulásához vezettek, elsődlegesen a hangtant érintették. A legjelentősebb változás, hogy a szóhangsúly, amely korábban az indoeurópai nyelveknél a szó bármely szótagjára eshetett, a germán nyelvben eltolódott a szótőre, ami általában az első szótag volt. Ez a jelenség mind a mai napig változatlan a német nyelvben.
A hangsúly eltolódása változásokat hozott a hangrendszerben is.
Runenschrift
Aus der Epoche der germanischen Sprache haben wir schon schriftliche Überlieferungen, obwohl sie noch sehr selten sind und meistens nur aus kurzen Inschriften auf Gegenständen bestehen. Sie wurden vor allem in der Runenschrift niedergeschrieben, die bei den Germanen vom 2. bis zum 12. Jahrhundert im Gebrauch war (infolge der Christianisierung germanischer Gebiete wurde sie später durch die lateinische Schrift verdrängt). Man nimmt gewöhnlich an, dass sich die Runenschrift um die Zeitenwende aus den Buchstaben des nordetruskischen Alphabets entwickelte, das von den Germanen auch kurz benutzt wurde. Davon soll insbesondere die Inschrift eines Helms zeugen, der 1811 in Negau gefunden wurde – der Text wurde mit Buchstaben des nordetruskischen Alphabets niedergeschrieben, aus dem sich die Runen herausgebildet haben sollen.
Egy kis segítség
e Überlieferung (-, -en) – hagyomány
schriftliche Überlieferung – írásos emlék
e Runenschrift (-, -en) – rúnaírás
niederschreiben (-ie-, -ie-) – leír, lejegyez
im Gebrauch sein – szokásban van
infolge+G – valaminek a következtében
nordetruskisch – észak-etruszk
e Inschrift (-, -en) – felirat (fán, kövön, fémen, barlangban)